A passzívház és a magyar valóság

Egy kicsit elkutyálkodtam a blogírást, most próbálom utolérni az eseményeket.

Mint a látványképből látszik, lesz egy pengefal a tetőn, mely napkollektorokat hivatott tartani, és ha már ott van, a kémény is mehet benne. Ez is elkészült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezennel kint kész a tartószerkezet, mehetünk belülre. A válaszfalak...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... elkészülte után jöttek a villanyszerelők csövei, majd ....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... a falfűtés,...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... majd a vakolat, mely diszkréten elfedte a csöveket.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most már kezd ház formája lenni. Kicsit még fütyül a szél, szárítja a falakat...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... illetve most már a fütyülés megoldva (csökkentve). Alaposabban megnézve a képet, az ajtók alatt, öles lyuk tátong. Mivel a nyílászárók elég jól szigetelnek (három réteg, k=0,5), kénytelenek voltunk megoldani a kényszerszellőztetést. Ez tünt a legegyszerübb megoldásnak. Vagy: rosszul mértük fel az ajtók magasságát rendeléskor, majd kitöltjük purhabbal (jolly joker anyag, minden mester kedvence).

Ennél kevésbé izgalmas a válasz ( az elrontott megoldásokról mindig többet lehet beszélni, mint a jókról): az alapbetonra jön még vízszigetelés, 15 cm hőszigetelés és 7-8 cm szerelőbeton, burkolat. Tehát ha ezeket összeadom, az ajtó tokjánál lesz a burkolat.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyébként az ablakok fából vannak, 88-as profil. Alapvetően szimpatikusabb anyag a fa. Lehet, hogy az 5-6 légkamrás műanyag ablak jobban szigetel, a fa azért természetesebb. Kinek mi tetszik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Garázsajtó is kész, tulajdonképpen a komfortdolgok mellőzésével, már költözhető a ház: villany, víz a telken, WC hátul.

Ezúton kérek mindenkitől elnézést, egy kicsit elblicceltem a blog folytatását.

Lássuk hát, hogyan készült a födém.

A zsaluzás elkezdésétől....

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... számítva néhány napon belül állt a komlett zsaluzási rendszer.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ezután jöttek a villanyszerelők, és egy kisváros komplett hálózati kiépítésére elegendő csövet húztak be a leendő födémbe.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ilyenkor még lényegesen egyszerübb lefektetni a szükséges csöveket, mint később szétvésni a kész betonfödémet. Kissé neuronmintájú hálózatra emlékezteti az embert ez a csőrengeteg, ez ám az intelligens otthon. Remélem később is tudni fogjuk, melyik cső mit köt össze mivel.

Vasalásból sincs hiány, szerintem a födém vasának súlya összemérhető egy közepes amerikai faház komplett súlyával. Erre mondják, hogy van bent anyag. A födém vasának és betonjának...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... elrettentő össztömege miatt egy manapság gyakori hurrikán érkezésekor valószínüleg a mi tetőnk lesz az utolsó, ami elszáll.

A beton megkötése után le lett bontva a zsalu.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Most már egészen ház formája van. Lassan be is költözhetnénk. Tető van a fejünk fölött, kicsit fütyül még a szél, de már van pár szél- és esővédett sarok.

 

A következő fázis a belső falazás, amiről a következő részben írok.

 

Mindenki mondta, és tényleg igaz: a falazás az építkezés leglátványosabb része.

Itt egy kis képösszeállítás, hogyan történt ez nálunk:




















Az első kisebb falszakasz a nyugati, ...





















... majd a keleti oldalon, ...


















... és hátul.





















Elkészült a nyugati fal.





















A keleti is majdnem kész.




















A belső tartófalakból sincs sok hátra.



















A garázsbehajtó és az íves garázsfal.






















A kész a falazás elölről.





















Hátulról.

































És végre kész a kéménnyel egybeépített tartópillér is.

Ezennel állnak a tartófalak. Most egy kis pihi, aztán a következő lépés a födém lesz.

Na megint történt pár dolog.

Visszatemettük a kiásott gödröt, és jött a zsalukő. Túl magas lábazat nem lesz, épp csak annyira emeltettük meg, hogy a víz ne tudjon befolyni az udvarról.


















Majd jött a kavics, ...


















... és a vasbeton alaplemez (alatta fóliával).


















Félreértések elkerülése végett: az előtérben balra látható fakereszt szintezésre szolgál, nem az asszonyt betonoztuk be az alapba.

Na most ugyanott vagyunk szintileg, mint amikor elkezdtük, de legalább már egy csomó pénz elment.

Most ragadom meg a pillanatot, hogy bepótoljam egy régi adósságomat.
Mellékelem a látványtervet.
Így néz ki az utca felöl:
















Viszont azt is hozzá kell tennem, hogy az eredeti terv szerint készült a látványterv. Azóta kicsit variáltunk rajta (költségvetés szempontjából optimalizáltuk), de a formavilág maradt.
Ezt látja egy töketlen európai fecske az a udvar hátsó része fölött megfelelő sebességgel   repülve:















A tetőn lévő panelek nem tükrök, melyeket megfelelően koncentrálva az esetlegesen barátságtalan szomszédok házára koncentráljuk a napfényt, hanem napkollektorok. Nagyjából délre néznek (enyhén nyugatra), és a vízszintessel 55-60 fokot zárnak be. Ez azt jelenti, hogy késő őszre vannak optimalizálva, tehát akkor esik a napfény merőlegesen rájuk. Nyáron kicsit rosszabb a hatásfok, de ez a kb. 15 m2 bruttó felületű vákuumcsöves rendszer így is bőven fel tudja melegíteni a melegvizes tartályt. Késő ősszel viszont kicsit hatékonyabban tud rádolgozni a fűtés puffertartályára és a melegvíz-tartályra.
Ha már így belefogtam a gépészeti részbe, pár szót még említenék róla:
A gáz jelenleg a telek szélén van. Ennél közelebb nem fog jutni a házhoz.
A fűtéshez és a HMV-hez (háztartási melegvíz) szükséges energiát a napkollektorokon kívül egy faelgázosító  kazán adja. Szükség esetén lesz hely és lehetőség kutas hőszivattyú beépítésére is (legalábbis hely lesz neki a gépészeti szobában, és a potenciális csöveket is behúztuk a ház végéig, hogy ne kelljen semmit sem később bontani, csak megtoldani). Az első tél után derül ki szükségessége.
Terveztünk a házba aktív szellőztetést is hőcserélővel (ennek a talajkollektorának első kritikus pár méterét tettük le a ház mellé, amíg hozzáférhető volt), ez csak beköltözés után fog elkészülni, a maradék pénzügyi források függvényében. A télikert és pergola sem létfontosságú, ezek is egy későbbi fázisban lesznek kivitelezve.

Most ennyit. Következzék hát a falazás, az építkezés leglátványosabb része....
 
 

Végre elérkezett a várva várt pillanat.

Az eddig még szűz talaj fölött...




















... a gépek vették át az uralmat. Az első kapavágás...



















...után jött a többi, és a nap végére kész is lett a földmunka.



















Másnap a vasalt beton el is foglalta méltó helyét a gödörben.


















Míg kötött az alap, egy kis családi testedzés keretében, kiástuk az alap és a szomszéd közötti 50 cm széles, 80 cm mély gödröt a vízcsőnek,






















































... és a szerény, kb. 30 cm-es, aktív szellőztetéshez szükséges talajkollektornak is.























































Ezt a munkát később is elvégezhettük volna, de helyszűke miatt most jelentősen egyszerűbb volt.
Most hirtelen ennyi, legközelebb igyekszem többet magyarázni.
 

Életem első 37 és fél évét sikerült blogírás mentesen leélni, de úgy látszik mindenkit utolér egyszer a végzet. Alapvetően inkább külső, mint belső késztetés volt a végső indítóerő, és miután napló- (pláne nem blog-) írási múlttal nem rendelkezem, kérem, mindenki nézze el nekem a kezdeti botlásokat.
Tulajdonképpen senkit nem is akarok a bevezetéssel és a velem kapcsolatos egyéb információkkal untatni. Aki ismer, ismer, aki nem, annak is biztos lesz valami elképzelése rólam hónap távlatából, ha addig kitart a blogírási lelkesedésem.
E blog elkezdésének közvetlen kiváltó oka, hogy kb. 2 évvel ezelőtt felmerült bennünk, (feleségemmel közösen), hogy társasházi lakásunkat le kellene cserélni családi házra. Ugyan tudtuk, hogy lányunk, aki már 7 múlt, már nem lesz a homokozóban kotorászós korban, mire beköltözünk, azért mégis csak szívesebben töltjük el mindahányan életünk jelentős hányadát egy kerttel megáldott, csendes környéken, mint egy hasonszőrű objektumokkal sűrűn körbevett budapesti társasház egyik lakásában, ahol csend, nyugalom és a tiszta levegő fogalma gyakorlatilag nem létezik.
Szóval 2 éve kezdtük el keresni álmaink telkét. Egyetlen konkrétum az a pénzösszeg volt , amit rá tudtunk áldozni. Volt pár homályosan megfogalmazott szempont, és kb. 1 éves próbálkozás után végre Győrben kötöttünk ki, és sikerült végre dönteni. Túlzás lenne azt mondani, hogy álmaink telke, de a főbb szempontok egyetlen uniója volt. (Mindketten győri származásúak vagyunk, tehát nem kell meglepődni a helyszínen.)
Már a legelején tudtuk, hogy a ház nem lesz szokványos. Szerencsére mindkettőnk egyformán abnormális gondolkozással rendelkezik (értsd a szokásos magyar mentalitáshoz képest), így mind látványban, mind műszaki megoldásokban próbáltunk valami új utat járni.
Nálunk az energiatakarékosság mindig is fontos szempont volt. Ha vettünk bármit, a fogyasztás lényeges eleme volt a döntésnek. Inkább vettünk valamit valamivel drágábban, ha utána a fenntartási költsége kedvezőbb volt. Télen a lakásban 20-22 fok volt, inkább felvettünk melegítőt. Sokan bolondnak tartottak, hogy minek nem fűtünk jobban (persze ennek  előfeltétele volt a szabályozható fűtés,a mérésalapú költségek és a viszonylag tűrhető hőszigetelés). Persze utána meg mindenki hitetlenkedett az 1 télre kifizetett 12 ezer forintnyi fűtésszámla hallatán (100nm-es lakásra).
Így hát a telek keresésének elkezdése óta nem volt kérdés, hogy a ház passzív lesz, amennyire lehet . Ez kb. annyit tesz magyarra lefordítva (ha valaki még nem halott volna erről az "állatfajról"), hogy az építéskor felhasznált nagyobb időbeli és pénzbeli befektetés a későbbi alacsonyabb üzemeltetési költségeken x év alatt megtérül. Hogy mennyi X értéke? Jó kérdés.
Az ilyen ház nem egyvalamitől lesz passzív, hanem sok tényező eredőjeként. Pl. a jó elosztás és tájolás nem kerül pénzbe, tehát x=0. Egy izmosabb szigetelés plusz pénzbe kerül, tehát x>0.
Most hadd ne számoljak megtérüléseket. Erre megvannak a hivatalos szakágak.
Biztosan sokan vannak, akik kétségbe vonják a szavaimat, de egy passzív ház építése szerintem alapvetően nem pénz kérdése. ALAPVETŐEN HOZZÁÁLLÁS KÉRDÉSE!!!
Nálam a passzív ház fogalma kicsit tágabb, mind a hivatalos állásfoglalás. Lehet számolni hőveszteségeket meg légzárást, van k meg U tényező, meg kW-ok. Ezek is fontosak, de én azt gondolom, hogy aki  a lehetőségeit teljes mértékben kihasználva energiatudatosan építkezik, az passzív házat épít. Ha kevés rá most a pénze, építse meg a szegény ember passzív házát. Ha most nincs pénze pl. napkollektorra, a hely legyen meg neki, hogy ha lesz miből, ne kelljen érte a házat szétverni.
Ha így építkezik, a saját pénztárcája látja előnyét néhány év múlva, nem beszélve a következő nemzedék életéről. Nagy szavak ezek, a jövő most dől el. Aki most kevesebbet szennyez, az egy kicsit tedd az emberiség jövőért. És saját magáért.
Na ennyit a "szentbeszédekről".
A lényeg: mi így döntöttünk. Legyen a ház passzív meg öko, amennyire lehet.
A terv ennek a fényében készült el, és most ott állunk, hogy kezdődik a show.
Igyekszem az építkezést végigkísérni fotókkal és szöveggel, hogy akit érdekel, jobban belelásson a részletekbe. Igyekszem összeszedni a tapasztalatokat és az egyedi ötleteket is (volt pár, amivel még a legelszántabb szakembereket is sikerült meglepnünk).
Az első házunk lesz, tehát ahogy a mondás tartja, az ellenségünknek építjük. Tuti, lesz sok gond, de legalább megpróbáltuk.
Akkor hát...
START!!!